Három évtizede koptatom a hét dombra épült város utcáit, pontosabban az éppen aktuális cipőm talpát a megyeszékhely macskaköves sétáló utcájának minden szegletén vagy azon aszfaltos útszakain, ahol gyalogosan is tehetem.
Hagytam, hogy a lábbelim interakcióba lépjen a járdával, amikor díjkiosztóra siettem a Városházára, ahol a megjelenteket Fésűs Éva, Kossuth-díjas meseíró is köszöntötte. Az írónő az eseményen felolvasta a pályázatra írt versemet, ami nemcsak most, felnőtt fejjel visszagondolva, de már akkor, kiskamaszként hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Meneteltem a belváros szecessziós épületeit rejtő utcáin, amikor irodalmi délután volt a program a Takáts Gyula Emlékházban, illetve a költőről elnevezett könyvtárba számos író-olvasó találkozóra és kiállításra.
Rippl-Rónai József neve hallattán mindig mosolyra derülök és büszkeséggel tölt el, hogy a szülővárosomban található az a villa(Rippl-Rónai-villa, Róma villa – a szerk.), ahol Franciaországból visszatérte után élt és alkotott. Ez az épület ma már emlékmúzeum, ahol többször megfordultam. Voltam ott tavasszal, amikor Nárcisz ünnep volt; nyáron, a Rippl-Rónai fesztivál ideje alatt és ősszel is, amikor csoportot vittünk kirándulni. Számomra ott, a Rómahegyen ötvöződik múlt és jelen. Megelevenedik Rippl-Rónai József a falakban, a festményekben, a hely minden részletében.
A városban nemcsak a villa és a fesztivál viseli a művész nevét. Például az itt lévő egyetem művészeti kara is, amely a belvárosban található és két évtizede neveli többek között a színművészeket, akik a Csiky Gergely Színházban vagy más színházak deszkáin játszanak, illetve a fotográfusokat.
Ha már fotográfia, eszembe jut Juan Gyenes, aki szintén kapcsolódik a városhoz. Középiskolás koromban a képeiből készült kiállításra sietve is interakcióba léptek a cipőtalpak a járdával, aminek az Együd Árpád Kulturális Központ – Agóra adott helyet. Az épület egyébként számos kiállításnak ad otthont és itt található a Vaszary Képtár is, ami Vaszary János festőművészről lett elnevezve, aki szintén kapcsolódik a városhoz, akárcsak -a teljesség igénye nélkül- Martyn Ferenc.
A klasszikus zene kedvelőinek pedig talán velem együtt derül mosolyra az arca, ha eszükbe jut a Szivárvány Kultúrpalota. Lassan másfél évtizede, minden év augusztusában komolyzenei koncertek csendülnek fel a volt mozi épületében, ahonnan csak pár lépésre van a főtér vagy a sétáló utca. Szeretem, hogy gyalogosan minden könnyen, percek alatt megközelíthető. Nincsenek távolságok. Éppen ezért bizony gyorsan kopnak azok a cipőtalpak.
